Kozma Evelin Zsófia diákkorában sem volt egy „tizenkettő egy tucat" lány. Ettől miért éppen pályaválasztásában tért volna el? A divatszabó szakmát választotta. Az első gyermekével áldott állapotban lévő fiatalasszony munkáját, hivatását tekintve ugyan nem egészen úgy érkezett célba, ahogyan azt tiniként elképzelte, de mint utóbb kiderült, a kényszerű kitérő javára vált, hiszen egy varrónőnél lényegesen több tud lenni.

– Én már általános iskolában tudtam, hogy a varrással szeretnék foglalkozni. Engem ez nagyon érdekelt – emlékezik vissza Kozma Evelin Zsófia. – Láttam, hogy a körülöttem lévő emberek, a tanáraim például, milyen csinosan, divatosan öltözködnek, és ez akkor nekem nagyon tetszett. Úgyhogy én már ötödik-hatodik osztályos koromban gondolkodtam rajta, hogy varrónő leszek, hetedikesként pedig meg is született bennem az elhatározás. Nyolcadikban azonban sajnos nem jelentkezhettem varrónőnek, mert ez a képzés abban az évben nem indult. Ezért jelentkeztem divat- és stílustervező szakra, ahová fel is vettek. Itt a ruhák tervezését tanultam. A rajzolás mindig is közel ált hozzám, azt fejlesztettem tovább. Általános iskolában képzőművészetet is tanultam öt évig, középiskolában pedig ez a vonal tovább erősödött. Ruhákat rajzoltam, színeztem, azon gondolkodtam, hogy azokat miként lehetne úgy megrajzolni, ahogyan azok nekem tetszenek, majd pedig létre is hozni azokat a ruhadarabot. Kiszabni, megvarrni és viselni. Ezzel együtt egy kicsit csalódott voltam, hogy nem indult a varrónői szak, és nem a ruha varrását, hanem a tervezését tanultam, hiszen én már akkor annyira szerettem volna varrni. Ugyanakkor lényegesen több lett a tudásom, mert nem csak megvarrni, hanem megtervezni is megtanultam a ruhaneműket. A szakmai érettségivel, majd utána a hároméves varrónői iskolával lényegében elértem a divatvarrónői szakma csúcsát. Talán oktatónak képezhetném még magam tovább. Az én szakoktatómnak, Tóthné Gyarmati Zitának is ilyen iskolai végzettsége van. Amikor a középiskola után hozzá kerültem gyakorlatra, már az első évben mondta, hogy látja bennem a lehetőséget, és ha én is szeretném, akkor elhelyezkedhetek nála.

Kozma Evelin Zsófia 2020-ban végzett a Debreceni SZC Kreatív Technikumában. Négy évig divat- és stílustervező szakra járt, majd három évig női ruha készítőnek, divatszabónak tanult. Már az első évben kikerült gyakorlatra a Zita-tex Kft.-hez. Az iskola elméleti ismeretei után a gyakorlati helyen kezdődött el a szakma valódi elsajátítása: a nagybetűs szakmát ott tanulta meg.

– Amikor még csak tanultunk, akkor magunknak mindent csináltunk, egyberuhát, rövidnadrágot, szoknyát, blúzt, és ezt mind-mind úgy, hogy az összes munkafolyamatot mi végeztük – folytatta szakmai élete történetét a divatszabónő. – Az adott ruhadarab szerkesztésével kezdtük, felrajzolásával, kiszabásával, majd a megvarrásával folytattuk. Ezt mind-mind Tóthné Zitától tanultam. Akkor készítettem mindennapi viseletre például azt a blézert is, amit azóta is szívesen hordok. De varrtam szoknyákat, azokat is hétköznapokra. Az iskola elvégzése után a gyakorlati helyemen helyezkedtem el. A kft. fő profilja a munkaruha, ebben a kategóriában azonban mindent varrunk. Például köpenyeket, amelyből van gyermek, felnőtt, férfi és női változat egyaránt, de munkaterületenként is eltérőek ezek. Itt vannak nadrágok is, a zakók, a kabátok, mind nagyon sokfélék, és mindezek a legkülönbözőbb anyagokból készülnek. A kész ruhákat aztán vasalni is kell, nem is akármivel, hanem ipari vasalóval, amely kazánszerűen működik. Tehát a ruhakészítés legapróbb részleteinek a teljes palettáját sikerült elsajátítanom a munkahelyemmé lett gyakorlati helyemen. Most már látom, hogy ennél jobb gyakorlati helyem nem is lehetett volna, ráadásul megtanulhattam olyan ruhakészítőgépek használatát is, mint például a gomblyukazógép, amilyen nem volt az iskolámban. A családom egyébként örült a szakmaválasztásomnak. Érdekesnek találták, amikor egy-egy munkadarabot hazavittem az iskolából, vagy amikor a nap végén elmeséltem, hogy most ezt vagy azt varrtam, milyen gépet próbáltam ki, hogy már azt is tudom egyedül használni, már ahhoz is értek.

Kozma Evelin Zsófiát tanulókorában már keresték kisebb textilipari munkákkal. Például, hogy cseréljen ki egy húzózárat. Elmondása szerint ez sem egy egyszerű folyamat, hiszen a régit ki kell bontani, az újat pedig pontosan beilleszteni. Például az sem mindegy, hogy a munkadarabot hogyan helyezi be a varrógép alá, és ha már ott van, akkor azt nem húzni, hanem tolni kell. Aztán következtek a nadrágfelhajtások, majd készített ágyneműket. Persze az sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, mert megvan a mérete a nagypárnának, a kispárnának, takarónak, és lehet gombosra vagy tépőzárasra is varrni. Az egyik karácsonyra stílusosan ágyneműgarnitúra volt az ajándéka a családtagjainak. Majd ahogy haladt a tanulmányaiban, egyre több szakmai ismeretet igénylő munkadarab került ki a keze alól. Varrt szoknyákat, nadrágokat, felöltőket, lényegében mindenféle ruhaneműt ismerőseinek, családtagjainak.

– Igazából mindig a szakmámban szeretnék dolgozni, mert azt nagyon szeretem. Annak sem zárom ki azonban a lehetőségét, hogy egyszer majd oktató is legyek, mert nagyon szeretek gyerekekkel, emberekkel foglalkozni, beszélgetni, társalogni, segíteni nekik, a tudásomat átadni. Szerintem a szakmám szépsége az egyediségében rejlik. A ruhakészítéshez nem mindenki ért, én viszont azzal tűnök ki, hogy tudok ruhákat varrni, teljesen egyedi dolgokat hozok létre, olyanokat, amiből nincs még egy a világon. Ha csak két szoknyát szabok ki, akkor az a kettő sem lesz teljesen egyforma, hiszen a ruhadarab magán hordozza a viselője ízlését, ami megnyilvánulhat például egy-egy díszítésben. Nagyon tetszik, hogy egyedi, új dolgot alkothatok, nem pedig tömegcikket állítok elő – vall szakmaszeretetéről Kozma Evelin Zsófia, aki most várja első gyermekét. Ez pedig a tanult szakmájában is pontosan kijelöli gondolatait, terveit. – Olyan ruhát adok majd a kisfiamra, ami tényleg egyedi. De az ágyneműje, a gyermekágyon a rácsvédő is egyedülálló lesz, ehhez pedig nagyon sok ötletem van. A boltokban is meg lehet kapni ezeket a textíliákat, de azok nem egyszeriek, sorozatgyártásban készülő tömegcikkek. Én már az anyagát is megválaszthatom, aztán a díszítéséről is én magam dönthetek. És persze, ha igény lesz más kismamák, anyukák részéről, nekik is tudok készíteni ugyancsak egyedi ruhaneműket, ágyneműket. Ahogy pedig növekszik a gyermek, megy óvodába, iskolába, újabb és újabb kollekciókat készítek. Igazából ebben látok lehetőséget a későbbi éveimben.

 

Forrás: Cívishír